Nádudvari fazekasság

Nádudvar a mezőgazdaságáról és fazekasságáról vált híressé. A település a nevét, nádat termő és náddal körülvett udvarairól kapta. Már az őskorban is lakott hely volt, a honfoglalás előtt kunok, avarok, kazárok éltek itt. Alapításáról hiteles feljegyzések nincsenek, első írásos említés a Váradi Regesterumban található 1212-ből. Nádudvart többször elpusztították, felégették (tatárok, törökök, rácok), de mindig újjáépítették, lakói visszatelepültek. Hosszú időn keresztül járási székhely volt, 11 éve kapott ismét városi rangot. Lakóinak száma megközelítőleg 10 ezer. Nádudvar, a fekete kerámia és a Fazekas család évszázadok alatt elválaszthatatlanul összeforrt egymással. Magát a fazekasság kezdetét a neolitikumra, időszámításunk előtti 7. évezred közepére teszik, ezen belül is a fekete edény készítése kb. 6000 éves. Egyszerre több kultúrában jelent meg, egymástól függetlenül és a döntő lökést a fazekaskorong feltalálása hozta a fejlődésben. Dél-Amerikától Európán át, Ázsiáig fellelhetők ennek a legősibb technikának az emlékei. Magyarországon több mint száz fazekas központ működött, ezek közül kb. harmincban készítettek

fekete cserepet

is. Ma már csak Mohácson és Nádudvaron, de a díszítés módjuk jelentősen eltér egymástól. Egyedülálló technika a nádudvari: a kaviccsal való díszítés. A település határában található magas vastartalmú, jó minőségű

agyag

tette lehetővé, hogy a fekete cserép készítésének máig is meghatározó központjává váljon és maradjon Nádudvar. A szájhagyomány szerint már a török hódoltság alatt is virágzó mesterség. A török szultán isztambuli háremétől egy fekete csalikorsó mentette meg a nádudvari főbíró szép lányát. Ugyanis csak olyan edényért engedte szabadon a váradi pasa, amelyikben borrá változik a víz is. Elkészítették a kétfenekű csalikorsót, amelyikben egyszerre lehet bort és vizet tartani, és ezt vitték el a pasának váltságdíjként - tartja a legenda. Az 1852-es iparkamarai kimutatás szerint 48 fazekas élt a faluban, 1930-ban számuk nyolcra csökkent. A Fazekas és K. Nagy család tagjain kívül Kálmán Imrét említhetjük ebből az időből, megjegyezvén azt, hogy ekkor elsősorban színes kerámiát készítettek. A megyei múzeum és kulturális vezetés ösztönzésére, és segítségével 1951-ben a Fazekas család ismét elkezdte a fekete edény készítését. A Fazekas család az 1700-as évektől itt él, ne?ük valószínűleg ragadványnév és a foglalkozásukból ered. Gyakori a „korsós”, vagy „tálas” Fazekas elnevezés is, aszerint, hogy milyen típusú edényeket állítottak elő. A családban soha nem vált külön a szakma e két ága. A család mindig arra törekedett, hogy megőrizze és tovább fejlessze a magyar népi fazekasságnak ezt a speciális ágát. A Fazekas család családfája: A régmúlt időkhöz hasonlóan az agyag bányászásától kezdve, az értékesítésig mindent önállóan végeznek a család tagjai. A település mezőgazdasági jellege meghatározója volt az itteni fazekasságnak. Használati edényeket, elsősorban háztartási eszközöket, gabona és víztároló edényeket készítettek. Az apró fűszertartóktól a tálakon, szűrőkön keresztül vizeskorsókkal, tároló edényekkel a nádudvari fazekasok látták el a Tiszántúl jelentős részét. A nádudvari cserepek állandó népszerűsége főleg a Fazekas család több mint 250 éves szívós, kitartó munkájának köszönhető. A titkuk, hogy a helyi tradíciók ápolásán túl, mindig tudtak valami újat, esetenként meglepőt nyújtani. Generációról generációra végig kísérletezték és tökéletesítették őseik formázási, díszítési, égetési technikáit, hozzátéve egy-egy önmagukra jellemző vonást. Az ősök tapasztalatait átörökítve, mind formában, mind díszítésben és technikai megoldásokban nagyon gazdag nádudvari hagyománykincs gyűlt össze. Ebből mindig lehet meríteni és egyéniségünkből hozzátenni. Mi is ebben a szellemben dolgozunk, bízva abban, hogy nekünk is sikerült, sikerül valamit hozzátenni ehhez a szép családi hagyományhoz. Lehet-e nagyobb öröm, mint századokra nyúló családi hagyományt ápolni? Agyagba álmodni őseink múltját, gyermekeink jövőjét? A kemence tüzénél várni formáink, díszeink kiizzását, elképzelt és megformált tárgyaink születését? Mi ez? Mesterség, vagy művészet? Vagy tán mindkettő? Életrajz 1955. december 3-án született Nádudvaron. A hajdúszoboszlói gimnáziumban érettségizett, majd édesapja műhelyében kezdett dolgozni. 1977-ben elnyerte a „Szakma kiváló művelője” címet. 1979-ben a nyíregyházi Országos Népművészeti Pályázaton ezüst plakettel jutalmazták munkáit. Ugyanezen évben a Népi Iparművészeti Tanács nívódíját kapta. Közben elvégezte a NIT által meghirdetett Népművészeti Akadémiát. 1980-ban Pécsett –magántanulóként- tett szakmunkásvizsgát. 1981-ben kapta meg a megtisztelő népi iparművész címet. 1986-ig a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek volt a tagja, ettől kezdve önálló népművészként tevékenykedik. A Gerencsér Sebestyén Országos Fazekas Pályázaton 1986-ban különdíjat kapott. 1999-ben a BAZ megyei Fony községben önálló, állandó kiállítása nyílt. A VIII. Országos Fazekas Triennálén 2000-ben, az Országos Népművészeti és Háziipari Szövetség különdíját érdemelte ki a munkáival. A Hajdú-Bihar megyei Népművészek Egyesületének fazekas szekcióját hét éve vezeti. A 2000. őszén átadott fazekas műhelynek szintén a szakmai vezetője. 2001. decembere óta a NESZ Elnöksége Szakmai Tanácsadó Testületének a tagja. Az ország valamennyi tájegységén volt kiállítása, Dániában, Japánban, Olasz-Francia-Lengyel-és Németországban is bemutatkozott munkáival. Több hazai múzeumban láthatók bronzkori edényekről készített másolatai, a magyarországi bronzkori kultúrát bemutató kiállítás keretében pedig munkái bejárták Nyugat-Európa számos országát. 2002.nyarán két hétig a NESZ szervezésében Magyar Kulturális Napok keretében több színhelyen reprezentálta Olaszországban hazánk fazekas kultúráját. 2002.szeptemberében a lengyelországi Biskupinban a varsói Magyar Kulturális Intézet és a debreceni Déry Múzeum által a millenniumi emlékünnepségekre összeállított A magyar sztyeppék kincsei című tárlat megnyitóján vett részt. A kiállítás tíz napja alatt bemutatót tartott és képviselte a magyar bronzkori kerámiát. Több évig vezetett Nádudvaron nemzetközi, és magyaroknak szervezett fazekas tábort. Nagy szerepet vállalt 2002.májusában a Debrecenben és Nádudvaron megszervezett I. Nemzetközi Fazekas Fesztivál létrejöttében és lebonyolításában /előadással, kiállítással, szervező munkával/. Szintén ez évben a magyarszombatfai fazekas napokon is előadással, kiállítással öregbítette a nádudvari fekete kerámia hírnevét. 2003-ban ismét egyik fő szervezője volt ismét a debreceni Nemzetközi Fazekas Fesztiválnak. A fesztivál által kiírt pályázaton munkáival III. díjat érdemelt ki. Júliusban a nádudvari fekete kerámiát mutatta be a késmárki ELRO fesztiválon. A IX. Alföldi Fazekas Triennálén a helyi, jellegzetes fekete kerámia klasszikus megújításáért és míves kivitelezéséért II. díjat kapott. Augusztus 16-20. között a Mesterségek Ünnepén a Budavári Palotában a Magyar Nemzeti Galériában állították ki munkáit, ugyanitt korongozási bemutatót is tartott. Január óta a NESZ Hajdú-Bihar megyei szervezetének megbízott elnöke. Júniusban népi játszóházi foglalkozásvezető vizsgát tett. 2004-ben a Nyugdíjasok Országos Szövetsége „Életet az éveknek” díjat adományozott részére. Munkái elnyerték „Az Észak-alföldi régió ajánlásával” címet. 2005-ben megválasztották a NESZ Hajdú-Bihar megyei elnökének és beválasztották a Népi Iparművészeti Tanács zsűri bizottságába. Szintén ekkor megválasztották a NESZ fazekas szakmai bizottságának elnökévé. Fazekas szakoktatói képesítést szerzett. A Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat Közgyűlése Kitüntetett minőségi termékdíjjal tüntette ki alkotásait. Nádudvar lengyel testvérvárosa, Urzedow 2005-ben díszpolgárává választotta. Technika A régmúlt időkhöz hasonlóan az agyag bányászásától kezdve, az értékesítésig mindent önállóan végeznek a család tagjai. Az agyagot kiásása és hazaszállítása után vízzel felhígítjuk, és közönséges lisztszűrő szitán átszűrjük. Ezáltal megtisztítjuk a szennyeződéstől. Ezután napon szikkasztjuk, és amikor már gyúrható keménységűvé válik, pincébe rakjuk, ahol legalább egy évig érni, pihenni hagyjuk. A leglátványosabb és leggyorsabb munkafolyamat – a korongozás - után történik a díszítés. Háromféle díszítésmódot alkalmazunk, amelyek közül kettő: a karcolás, és a rárakás még az agyag nedves állapotában kerül az edényre. A harmadik, - amit már említettem, mint nádudvari jellegzetességet, az ún. sikálást, az égetés előtt álló, már száraz edényre alkalmazzuk. A közönséges folyami kavics által dörzsölt felületek fényessé válnak, az égetés után csillogó fekete felületet eredményeznek. A sikálásnak régen elsősorban nem esztétikai funkciója volt, hanem az edény víz át nem eresztő képességét szabályozták vele. A díszítést a fazekas feleségek végezték, mindenkinek kialakult és rá jellemző díszítés módja volt. Elsősorban geometrikus és virág- motívumokat használtak, de némely edénytípuson előszeretettel alkalmaztak madaras díszítést is. Az égetés hagyományos fatüzelésű kemencében, kb. 950 Celsius fokon történik, kémiailag redukáló égetéssel. A település mezőgazdasági jellege meghatározója volt az itteni fazekasságnak. Használati edényeket, elsősorban háztartási eszközöket, gabona és víztároló edényeket készítettek. Az apró fűszertartóktól a tálakon, szűrőkön keresztül vizeskorsókkal, tároló edényekkel a nádudvari fazekasok látták el a Tiszántúl jelentős részét. A nádudvari cserepek állandó népszerűsége főleg a Fazekas család több mint 250 éves szívós, kitartó munkájának köszönhető. A titkuk, hogy a helyi tradíciók ápolásán túl, mindig tudtak valami újat, esetenként meglepőt nyújtani. Generációról generációra végig kísérletezték és tökéletesítették őseik formázási, díszítési, égetési technikáit, hozzátéve egy-egy önmagukra jellemző vonást. Az ősök tapasztalatait átörökítve, mind formában, mind díszítésben és technik ai megoldásokban nagyon gazdag nádudvari hagyománykincs gyűlt össze. Ebből mindig lehet meríteni és egyéniségünkből hozzátenni. Mi is ebben a szellemben dolgozunk, bízva abban, hogy nekünk is sikerült, sikerül valamit hozzátenni ehhez a szép családi hagyományhoz. Elérhetőség Fazekas Ferenc 4181 Nádudvar Fő út 152. Telefon: (54)-480-569 Mobil: (36)-30-481-3441 Műhelye bármikor, belépőjegy nélkül látogatható.